~ 4 - Találkozás a fiúkkal

Sziasztok!

Szomorúan tapasztalom ,h az olvasóim alig mutatnak életjelet: se egy komment, se egy feliratkozás. :/ Remélem ,h ez nem azért van,mert nem tetszik a sztori. Ha van v.mi hiba benne, akkor nyugodtan írjatok!

Puszi: Dorcsú *

Egy kis segítség a történethez. :) Mivel a csapatot egy létező csapat ihlette ( a The Saturdays), ezért tőlük veszem a dalokat. Ide beteszem a képeket ,h eltudjátok képzelni ,h melyik The Butterflies-os csaj melyik The Saturdays-es csaj szólóját énekli :D

A város  nézés eléggé kimerített minket, pedig alig mentünk valamennyit, inkább beültünk egy Mekibe, és ott töltöttük el az időnket, míg meg nem találtak minket a rajongók. Utána már nem volt kedvünk máshova menni. Persze Judy szokásához híven Derick-el, flörtölgetett, így őket egyedül hagytuk lent a halba. A kimerültség miatt elég hamar le is feküdtünk.

~

– Ébresztőőőő – ugrott rám valamelyik idióta.

– Mi van? – kérdeztem álmos hangon, miközben átfordultam a másik oldalamra.

– Ma találkozunk a jövőbeli paskóinkkal –  szállt le végre rólam Judy.

– Te nem Derick-kel vagy? – ültem fel.

– De. De biztos egyszer a pasim lesz valamelyik – mosolygott rám.

– Csak engem keltettél ilyen őrült módjára – másztam ki az ágyból, majd a bőröndöm felé tartottam.

– Még Szonit is így keltettem, a többiek már fent vannak.

– Mert mennyi az idő?

– Fél 9.

– És mikor kezdődik a próba?

– Egy óra múlva. Úgyhogy siess. Kint várunk, kész a reggeli – állt fel, majd kiment.

Kivettem a bőröndömből egy szürke melegítő alsót, és egy sárga melegítő felsőt és kimentem a többiekhez.

– Jó reggelt – köszöntem nekik – Hogy hogy ilyen hamar keltetek?

– Judy felébresztett minket – ásított egyet Szoni.

– Én meg nem tudtam aludni – válaszolt Frigi is.

– Figyeld, beszélhetnénk – fordult az eddig csöndes Ildi  a mi kis őrültünkhöz.

– Persze – szállt le a bárszékről – Pedig úgy akartam, hogy én kezdeményezzek de mindegy.

– Remélem, hogy kibékülnek – kavargattam az előbb elkészített kakaómat.

– Én is nagyon. A csapatért is és amúgy is,  mert már idegesítő ,hogy fasírtba vannak– helyeselt Frigi.

Miután Ildi és Judy kijöttek a szobájukból, és megbeszéltnek minősítették az ügyet, végre elindulhattunk a  próbaterembe, ami a földszinten volt.

– Nos tehát, mivel kezdünk? – kérdeztem Hannát, miközben leültem az egyik székre.

– Talán a Keep her az ami nem annyira megy – felelt.

Mindenki leült a székekre, majd belekezdtünk a  dalba. Mindent elénekeltünk. Ez bele telt 2 órába is, mivel még egy kicsit javítgattunk a dalokon, plusz hülyültünk is így elhúzódott a próba.

Zene

– Nos és most lányok a Denialt háttal fogjátok elénekelni – csapta össze tenyereit Hanna.

– És miért ? – nézett rá Ildi furán.

– Ez egy új módszer. Na gyerünk – sürgetett minket.

Végül beadva a derekunkat, háttat fordítottunk, majd belekezdtünk a dalba. Ez a dal ment a legjobban, ezért is hagytuk ezt a végére. Mikor a végén elénekeltünk az utolsó sorokat is hátra fordultunk, majd érdekes látvány tárult a szemünk elé. Judy még fel is sikoltott. Ott állt előttünk mosolygósan és helyesen a One Direction. Végig néztem rajtuk és mind az 5-en ott mosolyogtak. Zayn zsebre dugott kézzel , Louis  a földön ülve, Harry a haját igazgatva, Niall szendviccsel a kezében Liam meg kedvesen állt ott előttünk.

– Nos lányok, ők itt a One Direction, ha nem tudnátok – nézett ránk mosolyogva Hanna.

– Lányok, mutatkozzunk be csak a formaság kedvéért – állt fel Louis majd oda lépett Judy elé és kezet fogott vele.

A többi srác is követte így most már hivatalosan is bemutatkozhattunk egymásnak.

– Károlyi Bíborka – nyújtottam a kezem az elém lépő Niall felé. Ő pedig furán nézett rám.

– Niall Horan – rázott kezet – Nem tudtam, hogy kell kimondani. Nem baj csak, ha Bibinek hívlak?

– Nem, végül is ez a becenevem – nevettem én is.

– Zayn Malik – nyújtotta a kezét.

– Károlyi Bíborka – ismételtem meg a nevem. Megfogtam a kezét, mind a ketten egymásra szemébe néztünk, majd mikor tudatosult bennünk, hogy már hosszabb ideje fogjuk egymás kezét, hirtelen elengedtük, és különböző irányba néztünk. Éreztem, hogy az arcom tiszta piros, ezért tovább léptem Harryhez.

– Harold Edward Styles – állt elém komolyan.

– Károlyi Bíborka – utánoztam én is, majd mindketten elnevettük magunkat. Rendes arc ő is.

Miután bemutatkoztam Liam-nek és Louis-nak is, várakozóan néztem  a többiekre, akik szintén végeztek.

 – Lányok, ha akarjátok megnézhetitek a mi próbánkat is – szólalt meg Harry, de láttuk, hogy leginkább azt akarja, hogy Frigi nézze meg a próbájukat.

– Szívesen – ült le Judy a falhoz. Tehát helyettünk döntött.  Mi is követtük őt és elhelyezkedtünk mellette  a földön. A srácok fantasztikusak voltak. Ott hülyültek, és még is kitudták énekelni a hangokat. Ilyet még mi azért nem tudunk. Mikor végeztek egy-egy dallal, mindig lelkesen tapsoltunk és sikongattunk. Persze nem olyan rajongósan, csak úgy ahogy a jó dalokat megszoktunk sikítozni (xD)

– Milyenek voltunk? – kérdezte tőlünk Louis az utolsó dal után.

– Szuperek – mosolyogtam rájuk.

– Akkor jó –  mosolygott vissza Harry – Nekünk most mennünk kell egy rádió interjúra, de ha nincs programotok estére szívesen átjövünk.

– Csináljunk ismerkedő estet – csapta össze tenyerét Niall.

– Lányok? – fordult felénk Louis.

– Én benne vagyok – helyeselt Ildi, mire mindannyiunk ugyan így tettünk.

– Akkor sziasztok, 8-kor jövünk – intett egyet Liam. Lepacsiztam Louisval, elköszöntünk a többiektől, majd mi is a lakosztályunk felé tartottunk.

– Tök rendesek – mondta Szoni, mikor beléptünk.

– Na nem tartod őket perverznek? – nevettem el magam.

– Már nem annyira – ült le a kanapéra.

– Van egy ötletem lányok – pattant be Szoni mellé Judy.

Mi 3-an is követtük őket és lekuporogtunk a kanapé köré.

– Arra gondoltam, hogy mindenki elmondja, hogy kijön be neki a bandából.

– Ne már, ez rossz ötlet – szólalt meg Frigi.

– De most miért?

– Úgy is megtudnánk, mivel ismerjük egymást. Én benne vagyok – mondta Ildi.

– Igaza van – helyeselt Judy.

– Nekem sincs ellenvetésem – húztam meg vállaimat.

Mindenki Szonira nézett, hogy megtudjuk ő mit gondol.

– Hát… – nézett körül – Én nekem senki se tetszik, de ti elmondhatjátok.

– Ne mondd már, hogy semelyik se jön be legalább egy kicsit se – néztem rá furán.

– Nem – mondta felháborodottan, de látszott rajta, hogy nem mondd igazat.

– Oké, de úgy tudod, hogy ismerünk, és azonnal észrevesszük, hogyha megtetszik valamelyik.

– Jó, akkor majd megtudjátok. Na ki a következő ?– sürgetet minket Szoni.

– Bibi? – fordult hozzám Ildi.

– Neki Zayn – mosolygott rám Judy.

– Mi ? Ez honnan veszed? – húztam össze a szemöldökömet.

– Láttam mi történt köztetek a bemutatkozásnál – kacsintott rám.

– Mert mi? – kíváncsiskodott Frigi.

– Hát egy kissé forrt köztük a levegő – mosolygott Judy.

– Nem is mesélted – lökte meg a vállam Ildi.

– Mert nem is volt rá időm – nevettem fel.

– Mond mááár – nyavalygott Szoni.

– Csak elpirultam mikor kezet fogtunk – mondtam. Tudtam, hogy nem ez a teljes igazság, de ennyi elég volt. Sose voltam az a nyálas fajta, aki arról áradozik, hogy mit érzett mikor az a fiú ránézett, vagy más egyebet csinált  – Frigi? – fordultam a velem szemben ülőhöz.

– Hát talán Harry – mosolygott kínosan.

– Tudtam én – fordult felé Judy – Láttam mit össze nem flörtölt veled.

– Hoppá- hoppá, valaki már is megtetszett fürtöskének , és az érzései nem viszonzatlanok – kacsintottam Frigire.

Hirtelen Szonira tévedt a szemem, aki csöndben, és elég fura fejjel figyeli az eseményeket.

– Első nap csak nem érez semmit – mondta Ildi – Csak max. szimpi neki és ennyi.

– Lehet első látásra szerelem – magyarázta Judy is.

– Ugyan már, csak a külseje tetszhet neki. Egyáltalán nem lehet az ember szerelmes, egy pillantásra. Ha azt mondja, akkor meg nem tudja mi az a szerelem.

– Hát én pedig hiszek az első látásból szerelembe. De után kezdett el vele ilyeneket csinálni, miután bemutatkoztak egymásnak. És lehet ,hogy a bemutatkozása tetszett Harrynek Frigiben.

– Harry nőcsábász, biztos csak játszani akar Frigivel – érvelt Ildi.

– De egy próbát megér.

– Te összetörnéd a barátnőd szívét – állt fel hirtelen Ildi és Frigifelé mutogatott. Mi 3-an csak nagy szemekkel figyeltük az eseményeket, nem tudtunk hozzászólni. Judy felállt és a hálószoba felé tartott, és ott folytatták a veszekedést.

– Ez kész őrület – fogtam a fejem – Most mit csináljunk velük?

– Fogalmam sincs. És arról sincs, hogy miért ilyet harapósak egymásra – tárta szét a kezét Frigi.

– Az is fura, hogy Ildi kezdeményezi, Judy csak belemegy, mert utálja ,ha nem neki van igaza – mondtam.

– És miért pont Harry? – nézett fel Szoni, mivel eddig a földet pásztázta.

– Mi? – nézett Frigi furán a téma váltás miatt.

– Miért pont Harry jön be ?

– Hát nem tudom, ő a leghelyesebb. Ennyi. Ez volt a kérdés nem? Amúgy miért kérdezed?

– Semmi – dőlt hátra a fotelbe Szoni gondolkodva.

Hm…

Ne feledjetek komizni és feliratkozni a rendszeres olvasók közzé ;) KösziPuszi: Dorcsú ♥





~ 3 - Út Londonba

Sziasztok! Bocsi ,h régen volt rész, de teljesen el voltam havazva a rádiómmal :) De most itt vagyok, és ismét megpróbálok nektek 2 naponta részt hozzni :P

Jó olvasást ♥ : Dorcsú *

Mind egy emberként fordultunk meg. Lihegve, bekötött orral közeledett felénk Judy.

- Judy – kiáltottam fel, majd felé rohantam és megöleltem.

- Héééj, vigyázz az orromra – ölelt vissza.

A  többiek is mind oda sereglettek körénk és úgy ölelgettük őt, mintha már több éve nem láttuk volna.

- És mi van az orroddal? – vizsgálgatta közelebbről Ildi.

- Csak megrepedt, de szerencsére nincs eltörve – mosolygott Judy. Egy kicsit még mindig orrból beszélt, de már nem volt olyan sápadt, mint az eset után. 

- Örülök, hogy vissza tértél, de indulnunk kellene – lépett oda Ibi mosolyogva.

- És akkor most tényleg indulhatunk LONDONBAAA – kiabálta Judy.

- Csak nehogy neki menj még egyszer egy üveg ajtónak – röhögött fel Szoni.  

- Nem fogok – mondta komolyságot színlelve.

Ibi még nép- és jegyszámlálást tartott, majd végül elindulhattunk a repülő felé. .

Izgatottan  és zajosan szálltunk fel a repülőre, majd elfoglaltuk a nekünk kijelölt helyet. Kis veszekedés kerekedett ki abból, hogy ki hova üljön, de aztán elrendeztünk: az ablaknál Ildi, én, Frigi, Judy és Szoni a legszélén.

– Kérlek titeket ne hozzatok szégyent rám – suttogta nekünk Ibi. Mi mind bólogattunk,  de azután rögtön elkezdtünk hangosan röhögni, beszélni és össze álltunk – vagy inkább ültünk – egy- egy fényképre. 

– Mindenki csatolja be a biztonsági öveket – szólt be a mikrofonba az egyik stewardess.  Közülünk csak Frigi repült, ezért mind a 4-en kissé felszisszentünk, mikor emelkedni kezdtünk.  Miután túléltük a felszállást, és kicsatolhattuk az öveinket folytattuk a beszélgetést.

– Lányok! – kapott észbe hirtelen Ildi. Kérdően néztünk rá – Megyünk Londonba! – kurjantotta el magát, majd megölelt minket. Boldogan néztem ki az az ablakon, és integettem Magyarország. Visz’lát fél év múlva!

~

*2 és fél óra múlva*

– Aszta, el sem hiszem, itt vagyunk Londonba – ámult el Judy, mikor leszálltunk a repülőről. És mi többiek is így  voltunk vele.  

– De el kell hinni lányok, haladnunk kel negyed 11-kor találkozunk Sean-nal – sietette le a repülőről Ibi.

– Komolyan, te mindig eltudod rontani az idilli helyzetet – sóhajtott egyet Ildi.

– Ez a dolgom – rántotta meg a vállát, majd a csomagjaink felé tartott.

A lányok Ibi után siettek, de én kissé lemaradtam, hogy bevárjam anyut, aki még beszélt párszót az egyik stewardess-el.

–  Na mi újság? – indultunk el együtt, hogy utol érjük a többieket.

– Semmi, csak megvártalak – mosolyogtam rá – Annyira boldog vagyok anya.

– Látom Bibi – simogatta meg a hátam.

– És tudod, ez nélküled nem sikerült volna.

– Hát ehhez nem csak én kellettem. Mert, ha nem lett volna tehetségetek, akkor, ha megszakadok sem jutottatok volna be. De van tehetségetek, így bejutottatok, és most itt vagyunk – lépett be a terminálba.

– Köszönöm – öleltem meg.

– Klau, Bibi elég a szerelmeskedésből, haladnunk kell – emelte ki a szalagról a bőröndjét Ibi. Igaza volt Ildinek, Ibinek tényleg nagy az ’idilli helyzet elrontó’ képessége. Mi is kikaptuk a szalagról érkező bőröndjeinket, majd a szinte futó Ibi után siettünk.

– És ezt kell elviselnünk 6 hónapig – fordult hozzám Szoni.

– Hátha megszokjuk.

– Kétlem – lépett mellém Judy is hallva, hogy miről beszélünk.

– Mindegy őt így kell szeretni – mondtam mosolyogva – Hiszen azért sokat segítette nekünk.

– Egy bőröndöm ott maradt – kapott hirtelen észbe Szoni, majd vissza sietetett a szalaghoz. Felkapta onnan, majd visszafutott hozzánk – Szerencse, hogy nem vitte el senki.

Mikor mindenki összeszedte a cuccait, és végre kimehetünk a reptérről, fura látvány tárult elénk. Egy csomó lány és fiú és pár sajtós állt a reptér előtt, és mikor megláttak, sikoltozni kezdtek. Persze a sajtósok nem sikoltoztak, ők csak kattogtatták a gépeiket. Mind az 5-en egymásra, majd Ibi-re néztünk kérdően.

– Hol vannak azok a kibaszott biztonságiak? – nézett körbe Ibi.

–Itt vagyunk hölgyem – jött ki lihegve a reptérről két hústorony – Kiabáltunk önöknek, de nem hallották. Lányok álljatok mögénk! Semmi autogramm osztás, semmi érintkezés velük és semmi kommunikáció velük.

Beálltunk az egyik mögé, majd a másik a hátunk mögé jött . Azok erre elkezdtek sikoltozni, és a füzeteket/lapokat lóbálni.

– Ez nem ér, hogy nem kapunk semmit – mérgelődött az egyik.

– Bocsi emberek, de a hústornyok nem engedik. Mi szívesen adnánk – válaszolt mosolyogva Ildi. Erre nagy röhögés tört ki a körülöttünk állókból.

– Mondtam ,hogy semmi kommunikáció – kiabált hátra az egyik.

– De ez így nem ér – állt meg hirtelen Judy, mire a hátsó hústorony neki ütközött.

– Indulás kislány, vagy különben a hátamra veszlek – fenyegetőzött.

– Nem zavarna, legalább jobban látnám a rajongóimat – fonta keresztbe a kezeit Judy. Mire a testőr felkaptam, és kilépkedett vele a tömegből – Héj, azonnal tegyen le, vagy nem állók jót magamért – kezdett össze-vissza kalimpálni, mire pár rajongó kissé hátrább lépett, nehogy fejbe vágja őket. A sajtó fényképezőképei csak úgy csattogtak, a kamerák, pedig Judyt vette.

Mi csak röhögtünk, hogy Judyn  és a jelenetén. Na hát igen, most már mindenki tudni fogja, hogy a The Butterflies megérkezett Londonba. Mikor a hústorony Judy-val a hátán oda ért hozzánk,  betettük a csomagtartóba a bőröndöket és betessékeltek minket a kisbuszba, majd szép lassan elindultunk.

– Ibi mi lesz a mai program? – hallatszott a kérdés mellőlem, Frigitől.

–  11-kor találka Sean-nal. Mára ennyi, egy kis pihenés, de holnap már megkezdjük a próbákat – válaszolt az első ülésről Ibi.

– És mikor talizunk a ONE DIRECTION-nel? –  hajolt előre Ibihez Judy.

– Holnap érkeznek. Úgy hogy holnap.

– HOLNAP TALÁLÁKOZUNK A ONE DIRECTION-NAL – kiabálta Judy.

– Nyugi – fogtam le mosolyogva és magam mellé ültettem.

– Szerintem a turné végére meg fogsz bolondulni –  röhögött fel Ildi.

– Dehogy fogok. Én maradok ugyan az a tündi-bündi kislány aki voltam – mosolygott bájosan.

Mind a 4-en felröhögtünk, mire Judy felháborodottan nézett ránk.

– Mi van?

– Te? Tündi-bündi? Maximum idegesítő – horkant fel Ildi ismét.

– Én idegesítő? Az vagyok? – nézett ránk, akik nem szóltunk semmit.

– Dehogy, csak nyugodj le – simítottam meg a karját.

– Hát kösz lányok.

– Nem kéne össze veszni! – szólt ismét hátra Ildi.

Az út további része a szállodába feszült csöndbe telt. Ildi és Judy veszekedése kissé lelombozott minket, amit a szálloda előtti rajongók is észre vettek. Kérdezgettek, de csak mi mondtuk a kamu dumát, hogy nem történt semmi. Szerencsésen, pár autogram kiosztása után végre be tudtunk menni az ideiglenes lakóhelyünkre. Eszméletlenül gyönyörű volt. Visszafogott, még is luxus szálloda. Egy kis segítséggel felcipeltük bőröndjeinket a 5. emeletre, ahol a lakosztályunk volt. Belépve ismét ámulatba estünk mivel, a halhoz hasonlóan ez is nagyon gyönyörű volt. A nappali szerűséggel egybe volt a konyha, amit csak egy bárpult választott el. A falak bézs színbe pompáztak, igazi csajos lakosztály. Öt szoba volt és egy óriási fürdő. Erkély is volt, ami a Temzére nézett, és jaccuzzi is volt odakint.

– Ez valami eszméletlen szép – fordult körbe Szoni.

– Nagyon szép – néztem körbe én is.

– Szóval, pakoljatok le gyorsan, 10 perc múlva találkozunk lent a halban – lépett ki a lakosztályból Ibi és anya.

– Akkor egyezzünk meg ,hogy melyik szoba kié lesz – lépet meg a szobák felé Frigi.

– Úgy is egymásnál fogunk aludni – nevetett fel Szoni.

– Végül is igaz, de azért cuccot bepakolni jó lesz –  mondtam.

Én megkaptam a legbelső szobát erkéllyel, Frigi a mellettem lévő ugyan olyan szobát, szembe velem, pedig Szoni lakott erkély nélküliben. Már csak Judynak és Ildinek nem volt szobája.

– Nem igaz ,hogy te akarodmindig a legjobbat – mérgelődött Ildi mikor Judy lefoglalta az erkélyes szobát.

– Most mi bajod van ? Nem mondtad, hogy ezt akarod.

– Komolyan, hogy tudsz ilyen önző lenni? Mindent  magadnak akarsz.

– Nem értem, hogy mi a bajod. – csapott combjára Judy.

– Az, hogy azt hiszed ,hogy tied a világ. Azért csináltad azt a cirkuszt is a reptéren.

– Áháá, tehát ezért vagy rám mérges.

Szonira és Frigire néztem, valamit csináltunk, kellet, mert ezek szét szedik egymást.

– Láányok – léptem közéjük, mivel már majdnem kiabáltak egymással – Ezt higgadtan is meglehet beszélni.

– Figyu, akkor én átmegyek Szoni mellé, és akkor mind a kettőtöknek lehet erkélyes – szólt Frigi is, majd átvitte a bőröndjét a szemközti szobába.

A két lány még mindig mérges szemmel nézett egymásra. Majd elvált a tekintetük és Ildi ment ki a szobából.

– Mi volt ez? – fordultam Judyhoz.

– Nem tudom –  mondta miközben a szekrény mellé helyezte a bőröndjét – Egyszerűen csak rám támadt, pedig ő nem mondta ,hogy ezt a szobád szeretné – ült le az ágyra.

– Ezt nem értettem. Tényleg nem mondta – helyeselt Szoni, majd Judy mellé ült.

– Fura volt az biztos. Szerintem mindenképpen meg kell beszélnetek. És neked nyugodtnak kell lenned.

– Na jó, szerintem menjünk, mert Ibi lefogja harapni a fejünket – állt fel az ágyról, majd mind a hárman kimentünk a szobából.

*Megbeszélés után*

A megbeszélés nem tartott tovább, mint fél óra. Többek között arról szólt, hogy hol lesznek a turné állomások. És ez kissé felvillanyozott bennünket, mivel Amerikába és Ausztráliába is lesz turné állomás. Első állomás itt Londonba lesz, az utolsó pedig Sydney-be.

–  Nos lányok, remélem jól fogjátok magatokat érezni – mosolygott ránk Sean.

–  Az biztos  – mosolyogtam rá.

– Akkor mi lesz a mai program ? – fordult felénk Ibi.

– Hát, úgy gondoltuk, hogy pihenünk egy kicsit, utána meg elmegyünk várost nézni – nézett Frigi először ránk, majd mikor megbizonyosodott abban, hogy ez így van, akkor pedig Ibire.

– És ez a város nézés hány óra fele lesz? Mert akkorra rendelem ide Derecket.

– Ki az a Clark? – kérdezte Szoni kitágult szemekkel.

– A  biztonsági őrötök.

– Nem elég egy baseball sapka? Úgy sem ismernének meg minket –  fordult kérdően Judy Ibihez.

– Nem, mivel az nem lenne biztonságos. Láttátok, hogy a reptéren is mennyien voltak.

– De ha egy nagy hústoronnyal megyünk, az még feltűnőbb – tárta szét karjait Ildi.

– Hát nem bíztok bennem? Dereck egy nálatok pár évvel időseb srác. Testőr, de titkosítva.

– Ilyet se hallottam még – néztem a többiekre. Ők is hitetlenkedve néztek Ibire.

Ibi össze fogta a papírokat, majd az ajtó felé indult, de még mielőtt kilépett volna vissza fordult hozzánk:

– Akkor mikorra rendeljem?

– Szerintem fél 4-re jó lesz. Csajok? – nézett ránk Frigi.

– Nekem oké – bólintottam.

– Nekem is – emelte fel a kezét Judy.  A többiek is helyeseltek.

Vissza mentünk a lakosztályba, felkaptunk egy kényelmes ruhát és leheveredtünk a hatalmas nappaliba a TV elé. Betettünk egy filmet a választék közül, majd elkezdtük nézni.









Első díjjam *-* ♥

És íme az első díjjam, amit Lindsie-től kaptam :D Nagyon szépe köszönöm neki ez úton is :) Örülök ,h tetszett neki a blog :P Amint mondtam már még sosem kaptam díjjat, így ez még kissé fura nekem, de remélem a blogolásom folyamán minél többett kapok tőletek, és minél többen olvasni fogjátok a blogomat :D ♥

Íme a díj tovább küldésének szabályai:

1. 11 dolgot kell mondanom magamról
   
2. A jelölő minden kérdésére válaszolnom szükséges
   
3. 11.kérdést kell feltennem a jelölteknek
   
4. A díjat tovább adni három embernek, és linkelni a blogukat.





11 dolog rőlam:

1. 11 éves korom óta írok történeteket, igaz még az elején nem tettem közzé, hanem arról álmodoztam, h egyszer v.ki felfedez és kiadják könyvként ><" Így vissza tekintve, eléggé gyerekes történeteket írtam, de hát még akkor igazán gyerek voltam. Igaz már akkor is volt benne romantika :D
2. Egyke vagyok, Mamámmal és Anyukámmal élek, egy nagy házban :)
3. Imádom az állatokat. Ez abból is látszik,h 8 macskánk és 1 kutyánk van :P
4. Kb. 4 hónapja vagyok tagja a facebook-os 1D-s csoportnak, így azóta mondom magam Directionernek :$ Am. február-ba szerettem meg őket a WMYB segítségével.
5. Imádok énekelni, egy részem énekes szeretne lenni, csak hát az a gáz, h abból nem lehet nagyon megélni. :/
6. Színészkedni is imádok, szeptembertől színjátszásra is fogok járni, és úgy gondoltam ,h amatőr színész szeretnék lenni :) Persze amellet lenne más munkám is. De ez még addig úgyis elválik.
7. Leginkább a szívem a kommunikációs szakra húz éretségi után, így vagy újságíró vagy rádiós szeretnék lenni :D
8.  7.-től kezdve kisgimis vok, ami annyit takar ,h nem kell felvételiznem a gimibe, mivel simán felveznek abba a suliba, amibe most járok.
9. Evangélikus suliba járok. És nem, nem imátkozunk szönyegen térdelve minden nap( ez terjeng a város többi iskolájába :O xD
10. Februárba volt 1 éve ,h aerobikozom, és imádom :D Az előtt 8 évig modenr táncoltam, de mivel felkerültem a legnagyobb csoportba és ott eléggé bunkók voltak, és már a tanítűs minősége is megromlott ezért eljöttem onnann :S
11. Jó lenne felnőt koromba Londonba vagy esetleg Amerikába költözni, ha ez esetleg nem sikerűl, akkor legalább 1x kilátogatni. :) Ez is egy nagy álmom, és mindent megteszek érte ,h sikerüljön :)

Kérdések Annie-től:

1. Hogyan jellemeznéd magad egy szóval?Miért ezt választottad?  Hirtelen haragú. Mert néha hirtelen felkapom a vízet, de után percek alatt lenugodok :)
   
2. Mi a legcikisebb dolog ami valaha történt veled?:D Talán az amikor matek órán elbambultam, és tátot szájjal büfögtem egyet :$ x"D És végülis tudtam magamon röhögni :)
   
3. Ha holnap össze kellene házasodnod valakivel,kit választanál? Az az igazság ,h kettő is van. Az egyik Zayn Malik, de mivel nem nagyon ismerem(mármint személyesen :/), ezért inkább egy nálam 1 évvel idősebb fiúra esik a választásom.  :)
   
4. Mi a leges-legnagyobb vágyad?  Az a legnagyobb vágyam találkozzak az 1D-vel :/ :)
   
5. Mit szeretsz az írásban? Azt ,h te gondolod ki a történetet, bele tudod képzelni magad és ez nagyon jó érzés *-*
   
6. Ha választanod kellene,hogy szép és buta legyél,vagy csúnya és okos,melyik mellett döntenél?És,ha a szép-okos pároshoz ajándékba járna álmaid pasija? :D Hát nehéz kérdés, de  a csúnya- okos párost választanám, mivel inkább lennék okos mint buta :D És  am. is a pasik sokszor a belső értékeket veszik figyelembe.
   
7. Az 1D-n kívül milyen sztárokat szeretsz még?  Nagyon szeretem még Avril Lavigne-t, David Guetát,Bruno Mars-t, Christina Perrit,Demi Lovato-t a Cimorellit , a The Saturdayst és Rihannát.
   
8. Van valaki akivel meg szoktad osztani az írományaid?Ha igen,akkor ki,és miért pont Ő? Leginkább egyik ugyan úgy író bartánőmmel szoktam megosztani :) És fordítva is működik, én is elszoktam olvasni az ő történeteit :P
   
9. Mit csinálsz szívesen mikor azt hiszed senki sem lát? Elkezdek táncolni, vagy csak elképzelem ,h az 1D-s rácokkal mit csinálnék xD :D
   
10. Ha az 1D egy napra kezelésbe venne,mit csinálnál velük legszívesebben? Először is mindegyiket végig ölelném, majd elmennénk pizzázni. Strandra is vinném őket, ahhol csobbanánk egy nagyot. Majd a nap legvégén mindegyik lesmárolnám, és eldönteném ki a legjobb  :"D
    
11. Hogy bírod a rossz kritikákat a blogodról?Megfogadod őket vagy figyelmen kívül hagyod? Mindegyiket elolvasom, és megpróbálom betartani azt amit tanácsoltak. Egy kissé rosszul esnek néha, de ha belegondolok ,h öáltaluk fejlödtem, hálás vagyok nekik :D



Kérdések a jelölteknek:

1. Mi volt a főszereplő neve az első blogodban ? :)
2. Hány évesen írtál először történeteket/fancfictionokat ?
3. Ha választhatnál, akkor milyen nemzetiségünek születnél újjá? ( magyaron kívűl) :D
4. Ha választahtnál kivel fekdünél le az 1D-ből? :P
5. Milyen nyelven szeretnél még megtanulni az életben?
6. Melyik 1D-s fiú testében szeretnél élni 1 hetet?
7. Mi  legjobb dolog ami valaha történt veled az életetben?
8. Van már egy új történet/fanfiction készülőben a fejedben? :)
9. Ha gazdak lennél, mire költenéd a pénzed?
10. Melyik Disney hercegnőt szereted a legjobban? :D
11. Kit csókolnál meg, kit hívnál fel, kivel házasodnál össze, kit ölelnél meg és kivel mennél el randizni az 1D-s fiúk közül? Mindenhez csak egy személyt írhatsz :)

Jelöltjeim:
^^Manó^^
Annie
Dalmii
Ő már kapott ilyen díjta, de pluszba még neki is adnám, mivel imádom az írásait *-* : Timy21



~ 2 - Problémák

Sziasztok!

Íme megérkezett a 2. rész :D Ne feledjétek, ha van v.mi lszre vételetek, akkor írjatok komit, vagy ha esetleg csak lejelentkeztek ,h olvassátok, azt is szívesen várom :D

Puszi:

Dorcsú *

Akár azt is mondhatnám, hogy a napsugár ébresztette fel, de ez ilyenkor január végén nagy marhaság lenne. Sőt azért is, mert hajnal volt.  Egyszer csak kipattant a szemem és felébredtem. A többiek még nagyba húzták a lóbőrt. Elvettem mellettem lévő telefonom majd ránéztem. Fél 4 volt, vagyis már fél órája fel kellet volna kelnünk.

- Lányok, fél 4 van – kiabáltam el magam, mire mindenkinek kipattant a szeme és szedelődzködve bújt ki az ágyból.

- Ez nem igaz – ágyazott be villám gyorsan Ildi, majd kirohant a szobából. Én is követtem  a példáját, majd kirohantam fürdőbe, amibe szó szerint tömeg nyomor volt. Szoni és Frgi épp fogat mosott, Ildi pedig kiabált, hogy hova a fenébe rakták a melltartóját(?).Szem forgatva léptem ki onnan, majd gyors iramba átslisszoltam a másik fürdőbe – hála a jó égnek, hogy 2 is van - , ahol épp Judy szedte a szemöldökét. Mikor meglátta, hogy beléptem arrébb lépet, hogy oda engedjen a mosdó kagylóhoz. Megsikáltam a fogam és vissza vittem a maradék fürdőbe maradt holmimat a hálóba, majd szépen bepakoltam a bőröndbe.  Felkaptam a kikészített ruhámat  - ami egy szürke csőgatya, egy sima szürke blúz és egy leopárd mintás sál volt.



Kirángattam a bőröndöm a nappaliba, felvettem a kardigánom és türelmesen vártam. Mivel a többi bőröndöt már bepakoltuk tegnap a buszunkba, ezért csak az maradt ami nálam volt. Mikor vagy már  5 perce vártam, elfogyott a türelmem.

- Lányok, mit csináltok? Haladni kéne – ordítottam el magam.

- Megyünk, megyünk – hallottam a fürdőből Frigi hangját. Nem sokára Ildi rángatta ki a hálóból a bőröndöt és mellém ált.

- Kész vagyok – jelentette be kifulladva.

- Lányok – kopogott be az ajtón Ibi – Készen vagytok már?

Oda szaladtam az ajtóhoz, hogy beengedjem Ibit, de ő szinte beesett. Nyilván neki volt dőlve, és nem számított rá , hogy nyitom.

- Legközelebb szólj, hogy nyitod – nézet rám, majd megigazította a haját –Készen vagytok? – kérdezte hangosabban.

- Mindjárt – kiabálták 2 felől.

Végre mind a hárman kicibálták a bőröndjeiket – ez a fránya küszöb – és oda álltak mellénk.

– Ti menjetek, én körülnézek, hogy nem hagytatok-e itt valamit – nyitotta ki az ajtót a menedzserünk, majd elindult a küldetésre( xD).  Elsétáltunk a liftig,majd liba sorban beszálltunk. Mindenki kómás fejjel várta a földszintre érkezést, majd csöndbe kiszálltuk és az aulában várakozó nagy csapat felé húztuk a bőröndjeinket. A csapatban ott álldogált az én és a lányok szülei és hozzá tartozóik. Plusz még az énektanárunk,Hanna és a koreográfusunk, Gyöngyvér. Mindenki búcsúzkodott mindenkitől hiszen csak ez az egy lehetőségük volt, mivel nem kísérhetnek ki minket a repülőtérre. Ildi oda rohant Erikhez, és megölelgette, elbúcsúzott tőle. Én abba a „szerencsés” helyzetbe kerültem, hogy anya velünk jön. Mivel ilyen marketing dologba dolgozik, ezért bejelentkezett Ibinél segédnek.  Jó igen, jobb mint a többieknek, csak anya néha kicsit elveti a sulykot, és túl dramatizálja a dolgokat. De azért persze örülök neki.

- Vigyáz magadra Bíborka – ölelt át apa mikor oda sétáltam hozzájuk.

- Csá hugi, jó legyél vagy elfenekellek – ölelt át a bátyám is.

- Meglesz – öleltem vissza.

- Ez kié? – jött ki sietve Ibi a liftből majd meglóbált egy pár fülbevalót.

- Az enyém – rohant az előbbihez Frigi és kikapta a kezéből a fülbevalót, ami szerencsésen a földre esett. Gyorsan felkapta, majd a fülébe aggatta azokat.

- Minden kész? Indulhatunk? – lépett oda Ibi a csoportunkhoz.

- Hát persze, indulhatunk Londonba – kiabált Judy, majd össze-vissza ugrálva az üvegajtó felé tartott. Aminek nagy csattanással neki is ment. Mindenki szakadt a röhögéstől, csak Judy vágott fájdalmas képet.

- Ugye nem tört el, mond, hogy nem tört el – rohant oda Ibi és Judy anyukája.

- Ez fájt – szólalt meg Judy elhaló orrhangón.

- Mutasd – lökte gyengéden arrébb az anyja a kezét. Hát eléggé vérzett, és úgy látszott, hogy kezd dagadni. Most már senki sem nevetett, inkább Judy köré gyűltünk és sajnálkozva figyeltük.

- Ez bizony eltört – állapította meg Hanna.

- Ne, csak azt ne – törölte meg a törött orrú az orrát. Mind a négyen oda mentünk és átkaroltuk.

- Beviszem az ügyeletre, ott majd megmondják mi van – lépett ki a tömegből Judy apukája.

- Igen szerintem is az lesz a legjobb – helyeselt Ibi.

- És mi lesz a repülővel? – nézett ledöbbenve Judy a menedzserünkre.

- Azt majd megoldjuk, ti menjetek – sürgette őket – Minden esetre mi kimegyünk, hátha oda érnek előbb.

-Mi miért nem mehetünk ? – fordult Szoni Ibihez.

- Mert túl sokan lennétek, ők majd elintézik. Na, de most akkor indulás – indult meg kifelé.

Mindenki utána ment, majd mi négyen plusz a felnőttek( Hanna, Gyöngyvér, Ibi és anya) a busz felé tartottunk.  Óvatosan mi négyen megöleltük Judyt, majd elköszöntünk tőle. Ildi még egy utolsó búcsú csókot váltott a párjával, majd integetett szüleinek. Felszálltunk a buszra és  elfoglaltunk a helyünket.

- Remélem, hogy nem tört el – rágta a körmét Ildi.

- Az szívás lenne – húztam el a szám.

- Ibi, mi lenne, ha Judynak ténylegesen eltört az orra? – hajolt előre Frigi.

- Fogalmam sincs – túrt bele idegesen rövid hajába – De azt biztos, hogy most felhívom Sean-t (az 1D menedzsere [egy kitalált személy, mivel nem tudom, hogy igazából ki a menedzserük szerk megj. ]) – túrt bele a táskájába.

- Az már baj, hogyha Ibi se tudja mi legyen – suttogta Ildi, hogy csak mi halljuk. Szomorúan helyeseltünk. Az út a repülőtérig feszülten telt. Csak az hallatszott, hogy Ibi éppen a történteket ecseteli angolul Seannak. A busz fájdalmasan nagyot fékezett amikor oda értünk. Nyűgösen szálltunk le a buszról, majd  kipakoltuk a „csomagtartóból” a bőröndjeinket.

- Biztos nem lenne ilyen nyomott a hangulat, ha itt lenne Judy is – húzta el Szoni a száját.

- Ja, elsütne tuti egy poént – emeltem ki a bőröndömet – Vagy csak simán röhögnénk rajta.

- Emlékeztek, mikor a tábor alatt( X-Faktoros) beosont Verához a szülinapján és hajnali egykor elkezdte énekelni a Jingle Bells-t – röhögte el magát Ildi.

- Az nagy volt – helyeselt mosolyogva Frigi.

- Hé, lányok, úgy csináltok mintha meghalt volna – lépett oda Gyöngyvér – Minden rendben lesz vele, én érzem.

- Érzed? – fordultam kérdően felé – Azt is érezted, hogy menni fog múltkor a koreo, de elcsesztük.

- Az más volt – legyintett – Most sokkal erősebben érzem.

Hagytuk Gyöngyvért, hagy érezzen tovább, majd a csapat Judy nélkül elindult a repülőtér bejárata felé.

- Hol van Judy? – kérdezte egy döbbent rajongó, akinek épp aláfirkantottam a papírját.

- Öhm… - nem mondhattam igazat, mivel a sajtó felfújta volna, ezért improvizáltam – Majd jön, csak van egy kis elintézni valója – mosolyogtam rá erőltetetten.

- Na persze – tette csípőre kezeit.

- Nyugi, tényleg nem sokára jön – lépett mellém Ildi, majd mosolyogva aláírta ő is a csaj lapját.

Mikor már hallótávolságon kívül voltunk a rajongóktól, Ildi bökött meg:

- Legalább próbáltál volna valami hihetőbbet mondani – rázta meg a fejét.

- Jól van, tudod, hogy nem tudok hazudni – vontam vállat.

Beértünk a repülőtérre, ahol nyüzsgött mindenki. Turisták, üzletemberek és mindenhol siető nők voltak. Pár ember kíváncsian méregette a mi „kis „ csapatunkat majd egy V.I.P részleg felé mentünk, hogy ne támadjon le senki.

- Menjetek be, mi informálódunk – tessékelt be minket anya, majd Ibivel elindultak egy információs pulthoz. Bementünk, mindenki csöndben leült és maga mellé pakolta a csomagjait.

- Felhívjam Judyt – kérdezte Ildi és a táskájába kezdett kotorázni.

- Ne, hagyd inkább had haladjanak – állítottam le – Majd úgy is hív, ha van valami infó.

Anyáék nem sokára vissza is jöttek, de nem hozhattak jó híreket, amint kiderült az arckifejezésükből.

- Mikor is indul a gépünk? – kérdezte Szoni.

- Amint már mondtam negyed hatkor – nézett karórájára Ibi - Most éppen fél 5 van. Remélem épségben ide érnek– ült le idegesen.

- Nyugi Ibi, biztos ide fognak érni – simogattam meg a hátát kedvesen, de ő még mindig idegesen nézegette a bejáratot.

- És mi lesz, ha nem érnek ide indulásra? – kérdezte Frigi félve a választól.

- Akkor elindulnánk  és ők a következő járattal jönnének utánunk – válaszolt anya Ibi helyett.

- Miért feltételes mód? – ráncolta össze szemöldökét Frigi.

Anya és Ibi össze néztek.

- Hát a legközelebbi a mai járatok már mind foglaltak, és csak holnap délután 2 órakor induló járatra van jegyük – sóhajtott egy nagyot Ibi.

- Tehát akkor, ha nem érnek ide, akkor nem is tudnak már ma eljönni – vonta le a következtetést Ildi.

Csönd borult a váróteremre. Mindenki magába gondolkozott, vagy szugerálta az ajtót, hogy lépjen már be az a 2 várva várt alak. De nem lépet be. 

- Na lányok – állt fel Ibi – Megpróbálom felhívni őket – vette elő az IPhonját, majd a füléhez emelte. Várakozóan néztünk rá – Ki van kapcsolva – jelentette be csalódottan, majd vissza tette a táskájába az eszközt.

- Ibi  szerintem induljunk, mert 5 óra van és még be kell csekkolnunk – állt fel anya.

-Anya, és mi lesz  Judy-ékkal? – kérdeztem kitágult szemmel.

- Remélhetőleg ide érnek – bólintott.

Szépen lassan minden feltápászkodott, és csiga lassúsággal elindultunk. Mindenki azt várta, hogy még az utolsó pillanatba belépnek, de ez nem történt meg. Becsekoltuk, feltettük bőröndjeinket  arra a futószalagra, majd kezünkbe vettük a kézi poggyászainkat.

- Figyelem, a Londonba tartott gép utasai készüljenek a felszállásra – hallatszott egy hangos bemondóból.

- VÁRJAAATOOK – a hátunk mögött valaki kiabált. Mind egy emberként fordultunk meg.