~ 3 - Út Londonba

Sziasztok! Bocsi ,h régen volt rész, de teljesen el voltam havazva a rádiómmal :) De most itt vagyok, és ismét megpróbálok nektek 2 naponta részt hozzni :P

Jó olvasást ♥ : Dorcsú *

Mind egy emberként fordultunk meg. Lihegve, bekötött orral közeledett felénk Judy.

- Judy – kiáltottam fel, majd felé rohantam és megöleltem.

- Héééj, vigyázz az orromra – ölelt vissza.

A  többiek is mind oda sereglettek körénk és úgy ölelgettük őt, mintha már több éve nem láttuk volna.

- És mi van az orroddal? – vizsgálgatta közelebbről Ildi.

- Csak megrepedt, de szerencsére nincs eltörve – mosolygott Judy. Egy kicsit még mindig orrból beszélt, de már nem volt olyan sápadt, mint az eset után. 

- Örülök, hogy vissza tértél, de indulnunk kellene – lépett oda Ibi mosolyogva.

- És akkor most tényleg indulhatunk LONDONBAAA – kiabálta Judy.

- Csak nehogy neki menj még egyszer egy üveg ajtónak – röhögött fel Szoni.  

- Nem fogok – mondta komolyságot színlelve.

Ibi még nép- és jegyszámlálást tartott, majd végül elindulhattunk a repülő felé. .

Izgatottan  és zajosan szálltunk fel a repülőre, majd elfoglaltuk a nekünk kijelölt helyet. Kis veszekedés kerekedett ki abból, hogy ki hova üljön, de aztán elrendeztünk: az ablaknál Ildi, én, Frigi, Judy és Szoni a legszélén.

– Kérlek titeket ne hozzatok szégyent rám – suttogta nekünk Ibi. Mi mind bólogattunk,  de azután rögtön elkezdtünk hangosan röhögni, beszélni és össze álltunk – vagy inkább ültünk – egy- egy fényképre. 

– Mindenki csatolja be a biztonsági öveket – szólt be a mikrofonba az egyik stewardess.  Közülünk csak Frigi repült, ezért mind a 4-en kissé felszisszentünk, mikor emelkedni kezdtünk.  Miután túléltük a felszállást, és kicsatolhattuk az öveinket folytattuk a beszélgetést.

– Lányok! – kapott észbe hirtelen Ildi. Kérdően néztünk rá – Megyünk Londonba! – kurjantotta el magát, majd megölelt minket. Boldogan néztem ki az az ablakon, és integettem Magyarország. Visz’lát fél év múlva!

~

*2 és fél óra múlva*

– Aszta, el sem hiszem, itt vagyunk Londonba – ámult el Judy, mikor leszálltunk a repülőről. És mi többiek is így  voltunk vele.  

– De el kell hinni lányok, haladnunk kel negyed 11-kor találkozunk Sean-nal – sietette le a repülőről Ibi.

– Komolyan, te mindig eltudod rontani az idilli helyzetet – sóhajtott egyet Ildi.

– Ez a dolgom – rántotta meg a vállát, majd a csomagjaink felé tartott.

A lányok Ibi után siettek, de én kissé lemaradtam, hogy bevárjam anyut, aki még beszélt párszót az egyik stewardess-el.

–  Na mi újság? – indultunk el együtt, hogy utol érjük a többieket.

– Semmi, csak megvártalak – mosolyogtam rá – Annyira boldog vagyok anya.

– Látom Bibi – simogatta meg a hátam.

– És tudod, ez nélküled nem sikerült volna.

– Hát ehhez nem csak én kellettem. Mert, ha nem lett volna tehetségetek, akkor, ha megszakadok sem jutottatok volna be. De van tehetségetek, így bejutottatok, és most itt vagyunk – lépett be a terminálba.

– Köszönöm – öleltem meg.

– Klau, Bibi elég a szerelmeskedésből, haladnunk kell – emelte ki a szalagról a bőröndjét Ibi. Igaza volt Ildinek, Ibinek tényleg nagy az ’idilli helyzet elrontó’ képessége. Mi is kikaptuk a szalagról érkező bőröndjeinket, majd a szinte futó Ibi után siettünk.

– És ezt kell elviselnünk 6 hónapig – fordult hozzám Szoni.

– Hátha megszokjuk.

– Kétlem – lépett mellém Judy is hallva, hogy miről beszélünk.

– Mindegy őt így kell szeretni – mondtam mosolyogva – Hiszen azért sokat segítette nekünk.

– Egy bőröndöm ott maradt – kapott hirtelen észbe Szoni, majd vissza sietetett a szalaghoz. Felkapta onnan, majd visszafutott hozzánk – Szerencse, hogy nem vitte el senki.

Mikor mindenki összeszedte a cuccait, és végre kimehetünk a reptérről, fura látvány tárult elénk. Egy csomó lány és fiú és pár sajtós állt a reptér előtt, és mikor megláttak, sikoltozni kezdtek. Persze a sajtósok nem sikoltoztak, ők csak kattogtatták a gépeiket. Mind az 5-en egymásra, majd Ibi-re néztünk kérdően.

– Hol vannak azok a kibaszott biztonságiak? – nézett körbe Ibi.

–Itt vagyunk hölgyem – jött ki lihegve a reptérről két hústorony – Kiabáltunk önöknek, de nem hallották. Lányok álljatok mögénk! Semmi autogramm osztás, semmi érintkezés velük és semmi kommunikáció velük.

Beálltunk az egyik mögé, majd a másik a hátunk mögé jött . Azok erre elkezdtek sikoltozni, és a füzeteket/lapokat lóbálni.

– Ez nem ér, hogy nem kapunk semmit – mérgelődött az egyik.

– Bocsi emberek, de a hústornyok nem engedik. Mi szívesen adnánk – válaszolt mosolyogva Ildi. Erre nagy röhögés tört ki a körülöttünk állókból.

– Mondtam ,hogy semmi kommunikáció – kiabált hátra az egyik.

– De ez így nem ér – állt meg hirtelen Judy, mire a hátsó hústorony neki ütközött.

– Indulás kislány, vagy különben a hátamra veszlek – fenyegetőzött.

– Nem zavarna, legalább jobban látnám a rajongóimat – fonta keresztbe a kezeit Judy. Mire a testőr felkaptam, és kilépkedett vele a tömegből – Héj, azonnal tegyen le, vagy nem állók jót magamért – kezdett össze-vissza kalimpálni, mire pár rajongó kissé hátrább lépett, nehogy fejbe vágja őket. A sajtó fényképezőképei csak úgy csattogtak, a kamerák, pedig Judyt vette.

Mi csak röhögtünk, hogy Judyn  és a jelenetén. Na hát igen, most már mindenki tudni fogja, hogy a The Butterflies megérkezett Londonba. Mikor a hústorony Judy-val a hátán oda ért hozzánk,  betettük a csomagtartóba a bőröndöket és betessékeltek minket a kisbuszba, majd szép lassan elindultunk.

– Ibi mi lesz a mai program? – hallatszott a kérdés mellőlem, Frigitől.

–  11-kor találka Sean-nal. Mára ennyi, egy kis pihenés, de holnap már megkezdjük a próbákat – válaszolt az első ülésről Ibi.

– És mikor talizunk a ONE DIRECTION-nel? –  hajolt előre Ibihez Judy.

– Holnap érkeznek. Úgy hogy holnap.

– HOLNAP TALÁLÁKOZUNK A ONE DIRECTION-NAL – kiabálta Judy.

– Nyugi – fogtam le mosolyogva és magam mellé ültettem.

– Szerintem a turné végére meg fogsz bolondulni –  röhögött fel Ildi.

– Dehogy fogok. Én maradok ugyan az a tündi-bündi kislány aki voltam – mosolygott bájosan.

Mind a 4-en felröhögtünk, mire Judy felháborodottan nézett ránk.

– Mi van?

– Te? Tündi-bündi? Maximum idegesítő – horkant fel Ildi ismét.

– Én idegesítő? Az vagyok? – nézett ránk, akik nem szóltunk semmit.

– Dehogy, csak nyugodj le – simítottam meg a karját.

– Hát kösz lányok.

– Nem kéne össze veszni! – szólt ismét hátra Ildi.

Az út további része a szállodába feszült csöndbe telt. Ildi és Judy veszekedése kissé lelombozott minket, amit a szálloda előtti rajongók is észre vettek. Kérdezgettek, de csak mi mondtuk a kamu dumát, hogy nem történt semmi. Szerencsésen, pár autogram kiosztása után végre be tudtunk menni az ideiglenes lakóhelyünkre. Eszméletlenül gyönyörű volt. Visszafogott, még is luxus szálloda. Egy kis segítséggel felcipeltük bőröndjeinket a 5. emeletre, ahol a lakosztályunk volt. Belépve ismét ámulatba estünk mivel, a halhoz hasonlóan ez is nagyon gyönyörű volt. A nappali szerűséggel egybe volt a konyha, amit csak egy bárpult választott el. A falak bézs színbe pompáztak, igazi csajos lakosztály. Öt szoba volt és egy óriási fürdő. Erkély is volt, ami a Temzére nézett, és jaccuzzi is volt odakint.

– Ez valami eszméletlen szép – fordult körbe Szoni.

– Nagyon szép – néztem körbe én is.

– Szóval, pakoljatok le gyorsan, 10 perc múlva találkozunk lent a halban – lépett ki a lakosztályból Ibi és anya.

– Akkor egyezzünk meg ,hogy melyik szoba kié lesz – lépet meg a szobák felé Frigi.

– Úgy is egymásnál fogunk aludni – nevetett fel Szoni.

– Végül is igaz, de azért cuccot bepakolni jó lesz –  mondtam.

Én megkaptam a legbelső szobát erkéllyel, Frigi a mellettem lévő ugyan olyan szobát, szembe velem, pedig Szoni lakott erkély nélküliben. Már csak Judynak és Ildinek nem volt szobája.

– Nem igaz ,hogy te akarodmindig a legjobbat – mérgelődött Ildi mikor Judy lefoglalta az erkélyes szobát.

– Most mi bajod van ? Nem mondtad, hogy ezt akarod.

– Komolyan, hogy tudsz ilyen önző lenni? Mindent  magadnak akarsz.

– Nem értem, hogy mi a bajod. – csapott combjára Judy.

– Az, hogy azt hiszed ,hogy tied a világ. Azért csináltad azt a cirkuszt is a reptéren.

– Áháá, tehát ezért vagy rám mérges.

Szonira és Frigire néztem, valamit csináltunk, kellet, mert ezek szét szedik egymást.

– Láányok – léptem közéjük, mivel már majdnem kiabáltak egymással – Ezt higgadtan is meglehet beszélni.

– Figyu, akkor én átmegyek Szoni mellé, és akkor mind a kettőtöknek lehet erkélyes – szólt Frigi is, majd átvitte a bőröndjét a szemközti szobába.

A két lány még mindig mérges szemmel nézett egymásra. Majd elvált a tekintetük és Ildi ment ki a szobából.

– Mi volt ez? – fordultam Judyhoz.

– Nem tudom –  mondta miközben a szekrény mellé helyezte a bőröndjét – Egyszerűen csak rám támadt, pedig ő nem mondta ,hogy ezt a szobád szeretné – ült le az ágyra.

– Ezt nem értettem. Tényleg nem mondta – helyeselt Szoni, majd Judy mellé ült.

– Fura volt az biztos. Szerintem mindenképpen meg kell beszélnetek. És neked nyugodtnak kell lenned.

– Na jó, szerintem menjünk, mert Ibi lefogja harapni a fejünket – állt fel az ágyról, majd mind a hárman kimentünk a szobából.

*Megbeszélés után*

A megbeszélés nem tartott tovább, mint fél óra. Többek között arról szólt, hogy hol lesznek a turné állomások. És ez kissé felvillanyozott bennünket, mivel Amerikába és Ausztráliába is lesz turné állomás. Első állomás itt Londonba lesz, az utolsó pedig Sydney-be.

–  Nos lányok, remélem jól fogjátok magatokat érezni – mosolygott ránk Sean.

–  Az biztos  – mosolyogtam rá.

– Akkor mi lesz a mai program ? – fordult felénk Ibi.

– Hát, úgy gondoltuk, hogy pihenünk egy kicsit, utána meg elmegyünk várost nézni – nézett Frigi először ránk, majd mikor megbizonyosodott abban, hogy ez így van, akkor pedig Ibire.

– És ez a város nézés hány óra fele lesz? Mert akkorra rendelem ide Derecket.

– Ki az a Clark? – kérdezte Szoni kitágult szemekkel.

– A  biztonsági őrötök.

– Nem elég egy baseball sapka? Úgy sem ismernének meg minket –  fordult kérdően Judy Ibihez.

– Nem, mivel az nem lenne biztonságos. Láttátok, hogy a reptéren is mennyien voltak.

– De ha egy nagy hústoronnyal megyünk, az még feltűnőbb – tárta szét karjait Ildi.

– Hát nem bíztok bennem? Dereck egy nálatok pár évvel időseb srác. Testőr, de titkosítva.

– Ilyet se hallottam még – néztem a többiekre. Ők is hitetlenkedve néztek Ibire.

Ibi össze fogta a papírokat, majd az ajtó felé indult, de még mielőtt kilépett volna vissza fordult hozzánk:

– Akkor mikorra rendeljem?

– Szerintem fél 4-re jó lesz. Csajok? – nézett ránk Frigi.

– Nekem oké – bólintottam.

– Nekem is – emelte fel a kezét Judy.  A többiek is helyeseltek.

Vissza mentünk a lakosztályba, felkaptunk egy kényelmes ruhát és leheveredtünk a hatalmas nappaliba a TV elé. Betettünk egy filmet a választék közül, majd elkezdtük nézni.