~ 1 - Pizsi parti

Sziasztok! Itt az első rész, remélem,hogy tetszeni fog :) Légyszi kommizatok, mert nagyon jól esne :) 3 komi után jön a kövi

U.I: Alapból 2 naponta lesz rész :)

Puszi:

Dorcsú *

– Megjöttem – ugrott be lakosztályunk bejárati ajtaján Ildi egy csomag pattogatott kukoricával. Persze, hogy most fogyott el , mikor csajos estét akartunk tartani. Ezért Ildi leszaladt, hogy vegyen egyet.

Ez az utolsó napunk – egy ideig – itt Budapesten, ezért úgy gondoltunk, hogy csapunk  egy nagy mozizós , csajos estét. Azért eléggé fura lesz vagy fél évig távol lenni Magyarországtól és a szüleinktől. Ennyi idősen ez szerintem nagyon nagy dolog. Az is, hogy elengedtek minket.

– Mi ez a punnyadás? – nézet rajtunk végig miközben betette a pattogatott kukoricás zacskót a mikróba. Én és Frigi a ülőgarnitúrán  egymás vállára dőlve néztük a TV-t. Valami nyálas szappanopera ’ezerszázhúszadik’ része ment. Szoni pedig a lábunknál kiterülve próbálta nyitva tartani szemeit. De ez végül is érthető volt, mivel ma egész nap csak próbáltunk. Ibi – a menedzserünk -  szerint még kellet ez az otthoni próba. Szerintünk meg nem… Miután haza jöttünk még össze is kellet pakoltunk a holnapi útra. Ami vissza gondolva rá kész káosz volt. Szokásunkhoz híven mind a két hálóba össze vissza voltak dobálva a ruháink, és mire rájöttünk, hogy ki melyikünké,  eltelt egy kis idő. Aztán kiderült, hogy Jutka drágám az én ruháimat az ő bőröndjébe pakolta, mivel majdnem ugyan olyanok… Átömlesztette az egészet az enyémbe, én meg kiakadtam  hogy ezek nincsenek kivasalva, ezért neki álltam vasalni. Úgy belejöttem, hogy majdnem mindenki ruháját kivasaltam és helyettük szépen bepakoltam. Igen, néha rám is rám szokott jönni az ’ötperc’ .

– Wanna be famous… – jött ki a szobájából Judy énekelve. Felugrott a kanapéra és tovább énekelte a dalt. Szoni gyors iramban pattant fel, nehogy ráugorjon  az eszét vesztette énekelő-ugráló lány.

– Legalább neki parti hangulata van – rántotta meg  a vállát Ildi és kivette a mikróból az elkészült popcornt.

– De most miért? – ugrott le lihegve a kanapéra az előbb össze vissza ugráló – Hiszen HOLNAP UTAZUNK LONDONBA!

–Jó, de hulla fáradtak vagyunk – szólalt meg Frigi.

– Az lehet, de legalább ne itt punnyadjunk – kuporodott le Szoni mellé Ildi és körbe kínálta a frissen elkészült pattogatott kukoricát – Kapcsoljunk mondjuk egy zene csatornára. Hátha attól felpörögtök – vette kezébe a kapcsolót majd megkereste a Vivát.

Épp Dappy-tól  a Rock Star ment. Amit kifejezetten szeretünk.

– Jupííí, ez a kedvenc számom – kezdett el össze-vissza ugrálni Judy. Felhúzott a helyemről, majd elkezdett táncoltatni. Egy perc alatt ki ment a szememből az álmosság, és sorra toboroztam a többieket a táncra. A szám végére mind az 5-en úgy táncoltunk, ugráltunk és énekeltünk, mintha 5 üveg Monstert ittunk volna meg.

– Párna csata !– kiabáltam majd megdobtam Szonit. Egy jó kora párnacsata kerekedett ki. Mindenki hajigált mindenkit, és szinte mindenhol párnákat láttam.

– Sziasztok! …. – lépet be Ibi az ajtón, de hirtelen megtorpant, hiszen mindenhol párnák hevertek – Itt meg mi  történt?

– Csak egy kicsit elszórakoztunk – válaszolt lihegve Frigi  és leült a kanapéra.

– Okéé – lépett át egy párna kupacon – Mikor óhajtotok lefeküdni? – támaszkodott meg a konyha pulton, majd fáradtan sóhajtott egyet.

– Miért? Mikor kéne? – fordultam kérdően Ibi felé.

– Hát például most? – nézet ránk oldalra fordított fejjel – 9 óra és 3-kor fel kéne kelnetek, hogy elkészüljetek a negyed 6-os indulásra.

– Igaza van – pattant fel Szoni a földről és bevonult a szobájába.

– Na lányok hajrá, befele, vagy én fogom megszívni a reggeli nyafogásotokat hallgatva – tessékelt a szobánkba minket.

Mind a 5-en nagy nehezen feltápászkodtunk az eddigi helyünkről és bevánszorogtunk a szobáinkba. Alapból én Szonival és Ildivel voltam egy szobába, de mivel a miénk nagyobb szoba volt mint Frigié és  Judyé ezért áthozták a matracaikat és így 5-en aludtunk egy szobába. Szokásunkhoz híven átrendeztük a terepet. Szoni leoltotta a villanyt mi meg felhorkantunk.

– Héééj – kapta fel a fejét a párnáról Judy – Tudod, hogy félek a sötétbe.

–De aludni szeretnék – szólt a fal felé fordulva Szoni.

– Még csak 9 óra – kerekedett ki a szemem.

– Pontosabban 9 óra 3 perc – helyesbített ki Frigi. Mióta megkapta a karóráját folyamatosan azzal villogott. De hát őt így szeretjük.

– Tök mindegy  – legyintettem.

– Légyszi kapcsold már vissza – nyavalygott párnába fúrt fejjel Judy.

Hirtelen a nyavalygó lány feletti Ildi lenyúlt Judy lábáért, mire az felpattant a matracáról és sikoltozva üvöltözött a földön ugrálva. Mi 3-an(Ildi, Frigi és én) szakadtunk a röhögéstől, Judy és Szoni pedig üvöltözött –az utóbbi azért, mert nem hagytuk aludni.

– Mi a fene van már megint? – jött be dühösen Ibi, felcsapva a villanyt. A két üvöltöző egymás szavába vágva magyarázott, mi meg még szólni se bírtunk, annyira rázott minket a nevetés.

– Állj – kiáltotta el magát újból Ibi – Mindenki szépen egyesével.

– Ez a malac farkú lekapcsolta a villanyt, pedig jól tudja, hogy félek a sötétbe – kezdett bele Judy, de Szoni félbe szakította.

– Jó, de nem igaz, hogy nem értitek meg, hogy aludni szeretnék.

Tudtuk hogyha Judy valakit ’ malac farkúnak’ nevez, akkor tényleg mérges, ezért abba hagytuk a röhögést, és kíváncsian figyeltük, hogy mi lesz a vita vége.

–De aztán meg Ildi megfogta a lábam – mutatott a tettesre .

– Jaj, mi lesz ha fél éven keresztül ezt kell hallgatnom? – fogta meg a fejét Ibi, de ezt inkább magának mondta – Hagyjatok égve valami kis lámpát, vagy mit tudom én, csak megtudjátok oldani 15 évesen . És ha nem alszotok, legalább a hotelt hagyjátok, oké? – fordult most már felénk,  majd kiment a szobánkból.

– Na lányok, most mi legyen? – kérdezte Frigi a plafont fikszirozva.

– Kiment az álom a szememből – bosszankodott Szoni.

– Bocsi Szoni, hogy le malac farkúztalak – szólalt meg egy sóhajtás közepette Judy.

– Semmi baj – válaszolt az előbbi nem túl meggyőzően.

– Jaj, te annyira imádni való vagy – ugrott fel a földről, oda ugrált Szoniéhoz, megölelgette, majd egy puszit nyomott az arcára – Bocsiii

– Jól van, jól van csak ne fojts meg – mondta fojtott hangon Szoni, mivel Judy még mindig ölelgette – És én is bocsi, hogy lekapcsoltam – vergődött ki Szoni Judy öleléséből.

– Szent a béke – mosolyodtam el magam.

Judy vissza feküdt a helyére. Csend lett.

– Kiment az álom a szememből – ismételte meg Szoni az előbbit .

– Én meg unatkozom – sóhajtottam nagyot- Bele gondoltatok már, hogy holnap egy új élet kezdődik?

–Fél év Londonba – álmodozott Judy – 5 helyes pasival.

– És az a legjobb, hogy közben azt csináljuk amit szeretünk: énekelünk – szólt közbe Frigi.

– De az is lehet, hogy tök bunkók – mondta Szoni  – Meg amúgy is más korosztály. Az is lehet, hogy dedósnak tartanak majd minket.

– Nem hiszem – szóltam közbe – Nem néznek ki bunkónak.

- Attól még lehetne azok, mivel nem ismerjük őket – tett ellen érvet Frigi is.

– Ez végül is igaz – helyeseltem – De akkor mondjunk róluk valamit, ha megismerjük őket.

– Szerintetek ki a leghelyesebb? – tette fel a kérdést Ildi.

– Zayn – szólalt meg a alatta fekvő Judy álmatagon.

- Harry – mondtuk ki majdnem egyszerre Frigivel.

– Semelyik, túl idősek hozzám.

– Jaaj, Szoni csak tetszik valaki közülük – fordultam át az oldalamra, hogy jobban lássam a többieket.  

– Nem – mondta kurtán.

– Szerintem  Liam a leghelyesebb – hallottam Ildi hangján, hogy elmosolyodik.

– Héj, ezt elmondom Eriknek – nevetettem fel.

Erik és Ildi több mint  fél éve jártak, és az ő kapcsolatukra tényleg azt lehetett mondani, hogy kőszikla szilárd. Erik nagyon megbízható és kedves srác volt, és láthatóan nagyon szerette Ildit. És ez ugyan így volt Ildi részéről is. Biztosak voltunk benne, hogy ezt az utat is ki fogja bírni az ő kapcsolatuk. Mindketten bíznak annyira egymásba.

–Mond, én csak azt mondtam, hogy helyes – válaszolt ő is nevetve.

– Hiányozni fog? – kérdezte Szoni.

– Hát persze – sóhajtott egy nagyot Ildi.

– Lányok én úgy szeretlek benneteket – tört elő Judyból a szeretet.

– Gyertek csináljunk már egy képet – vettem el magam mellől a telóm.

Mindannyian feltápászkodtunk a helyünkről és oda gyűltünk a szekrényen lévő tükörhöz. Felkapcsoltam a nagy villanyt, beálltunk egy pózba és már kattant is a telefonom.

– Ez nagyon jól sikerült – mutattam meg az elkészült remek művet a lányoknak.

– Ez borzalmas – szörnyülködött Judy.

– Nem is – néztem rá a képre – Vagy mégis…

– Héééj, csak én szapulhatom a fejem – csapta meg a vállam viccesen.

– Na csináljunk még egyet – állt be újra Ildi.

Megint kattant egyet a telóm, majd ismét köré gyűltünk.

– Most meg az én fejem – fintorodtam el a képet látván.

– Nem igaaz – fogta meg a fejét Frigi – Na még egy, de ez lesz az utolsó -  mutatott felém.

– Na ez már tűrhető – mosolyodott el Judy miután elkészült a képe.

Mindenki vissza botorkált a kis kuckójába. Leoltottam a villanyt, leültem az ágyra miközben épp azzal szenvedtem ,hogy feltegyem a képet twittere. Miután feltöltöttem twittere, fel akartam tenni facebookra is, de amikor megpillantottam a twitter kezdőlapot, kikerekedett a szemem.

­– Uh – adtam ki egy kis hangot.

– Mi van Bibi? – kérdezte Szoni amikor meghallotta az ’uh’-zásomat.

– Ezt nézzétek – emeltem fel a fejem a képernyőről.

A többiek mind körém gyűltek és a kíváncsian a képernyőre szegezték tekintetüket.

– Az előbb feltettem a csoportképünket, és ezt nézzétek meg… Louis vissza követet és kommentelte a képet – magyaráztam

– „ Csinik vagytok csajok. Remélem szeretitek a répát? „ – olvasta fel Frigi a kommentet.

– Mondtam, hogy túl idősek hozzánk – szólalt meg rémülten Szoni – Perverzek.

– Jaj, ez csak egy vicc – nevette el magát Judy – Olvastam, hogy Louis répamániás. És, hogy ő a leg.vicesebb

– De gondolom ezt mind a pletyka lapokból veted – fordult felé Frigi – Ott minden marhaságot összehordanak. Gondolj arra a cikkre amikor azt állították rólunk, hogy Törökországba költözünk, amikor egy szóval se említettünk semmi ilyesmit.

– Lányok! Menjünk aludni – ásított egy nagyot Ildi.

– Szerintem is – bólogatott hevesen Szoni.

Mindenki visszasétált a helyére bebújt az ágyába vagy a matracára, és elhelyezkedett.

– Jó éjt! – oltottam le a kislámpám. Mindenki jó éjt kívánt mindenkinek, majd mindenki próbált álomba merülni. Egy kicsit elgondolkodtam az előttem álló fél éven, majd eljött értem az álommanóm.



.