~6 - Mintha csak egymásnak lettünk volna teremtve

Sziasztok!

 

Annyira sajnálom ,h nem hoztam előbb részt, de egyszerűen elment az ihletem :/ De most újból itt vagyok, és ez a rész eléggé hosszúra sikerűlt :D Remélem tetszeni fog :P

 

Puszii: Dorcsú *

 

… Zayn hirtelen megcsókolt, de ez a csók csak addig tartott, míg ki nem nyitották az ajtót.

– Gyerekek, mit csináltok itt? – kérdezte az a férfi akit Harry megviccelt.

– Hát… öm tudja a szüleink elől bújtunk ide – rögtönöztem hirtelen.

– Azt hittem ,hogy azok a piszkos kölykök aki viccelődtek velem – mérgelődött – További jó szórakozást – mondta, majd becsapta az ajtót. Néma csöndbe vártuk ,hogy a férfi léptei elhalkuljanak. Mikor ez megtörtént kinyitottam az ajtót és kiléptem rajta. Feszült csendben haladtunk végig a folyosókon egészen a lakosztályig.

– Hol voltatok? – nézett ránk 8 kérdő szempár, de a kérdést Frigi tette fel.

– Elbújtunk a férfi elől – mondta Zayn majd lehuppant Harry mellé. Én is így tettem csak én Frigi mellé telepedtem le. Még beszélgettünk pár percet, majd nem sokára a fiúknak menniük kellet, így elköszöntünk tőlük.

– Na mesélj mi volt? – nézett izgatottan rám Judy.

– Miről? – ültem le mellé és tudatlanságot színleltem.

– Olyan pirosan jöttél be Zayn-el, mint a paprika – mosolygott rám kajánul Ildi.

– Piros voltam? – kerekedtek el a szemeim.

– Hát eléggé – helyeselt Szoni is.

– Na mesélj – noszogatott Judy.

– Futottam egy folyosón, ő meg behúzott egy takarítószeres szekrénybe – kezdtem a mesélést – Elestem a takarítószerekbe, utána meg hallottuk,hogy jön valaki. És mikor nyílt volna az ajtó, megcsókolt.

–Mii?! – nézett rám kikerekedett szemekkel Frigi.

– Komolyan megcsókolt? – értetlenkedett Szoni is.

– De tudjátok csak azért ,hogy ne bukjunk le – magyaráztam.

– Szerintem nem feltétlen csókolt volna meg, ha nem tetszenél neki – mosolyodott el Ildi.

– Ebből még lesz valami – kacsintott rám Judy.

– Hát nem is tudom – haraptam bele az alsó ajkamba.

– Neked csillog a szemed – pattant fel Judy mosolyogva – Károlyi Bíborka szerelmes – kiabálta el.

– Csssssssssss – pisszegtük le mindannyian– Hogy lennék szerelmes, alig ismerem – nevettem el magam.

– Szerelem első látásra – indokolt Judy – Láttuk mi történt köztetek a kézfogásnál, elvesztetek egymás szemébe.

– Ott olyan aranyosak voltatok – sóhajtott fel Frigi.

– Na jó, emberek menjünk aludni, mert holnap is korán kelünk – állt fel Ildi, majd mi többiek is követtük.

– Nem alszunk egy szobába? – kérdeztem.

– De, aludhatunk – válaszolt Szoni.

Miután mind letusoltunk, és felkaptuk magunkra a pizsamánkat, a többiek áthurcolták matracaikat a szobámba, és én is letettem a sajátomat.

– Jó éjt, lányok – mondtam.

– Jó éjt – válaszoltak szinte egyszerre.

E kimerítő nap után nem is volt nehéz elaludni, szinte azonnal elvitt az álommanó.

 

~

*Másnap reggel*

 

Hirtelen érkeztem vissza az álomvilágból, a valóságba. Átfordultam a másik oldalamra, de nem bírtam vissza aludni. Az agyam egyre csak az előző éjszaki eseményeken pörgött. Gondolkodtam azon is , hogy vajon igazuk van a lányoknak? Tényleg bejövök Zayn-nek? Az agyamba beugrott Ildi feltételezése: „Szerintem nem feltétlen csókolt volna meg, ha nem tetszenél neki”. Tényleg így lenne? Nem tudom, ezt csak Zayn tudhatja. Felnéztem a fali órára, ami fél 5-öt mutatott. Visszahajtottam a fejem a párnára, de végül mégis úgy döntöttem ,hogy kikelek az ágyból. Átmásztam az alvó lányokon, majd halkan kiosontam az ajtón. A konyhába próbáltam halkan csinálni egy kakaót,  mikor kész lett leültem a bárpulthoz. Még kavargatás alatt is a Zayn-es ügyön gondolkodtam, egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből azt a csókot. Nyílt a hálószoba ajtó, és Ildi lépet ki rajta.

– Hát te? – kérdeztem tőle halkan.

– Nem tudtam aludni – ült le a mellettem lévő bárszékre.

– Felkeltettelek?

– Nem, csak megígértem Eriknek, hogy még mielőtt elmegy dolgozni, felhívom

– Olyan aranyosak vagytok együtt – mosolyogtam rá.

– Köszi – mosolygott vissza – Amúgy gondolom miért nem tudtál aludni. Zayn-en gondolkodtál.

– Egyszer csak kipattant a szemem, és nem tudtam kiverni a fejemből. Annyira rossz, hogy nem tudom mi van – álltam fel, majd a mosni valók közé tettem a kakaós bögrét.

–  Jó lenne, ha összejönnétek – álmodozott Ildi – Annyira szép párt alkotnátok.

– Ez csak is tőle függ – vontam meg a vállam.

– Szerintem én felhívom Eriket – állt fel Ildi,majd telefonjával együtt kiment az erkélyre.

Leültem a TV elé és azt néztem egy kis ideig.

 

~

*2 óra múlva*

 

A többiek is felkeltek, így végre elmehettem felöltözni. Fogat és arcot mostam, majd utána a szobám felé tartottam. A szekrényből elővettem egy világos kissé szaggatott, farmert, egy fehér hosszú ujjút, és egy kékes-zöld kardigánt, majd belebújtam. Az arcomra kentem egy kis sminket, majd késznek nyilvánítottam magam.

 

– De kiöltözött valaki – nézett rám csodálkozva Judy, miközben a reggelijét fogyasztotta.

– Ez nálam egyáltalán nem kiöltözés – nevettem el magam, majd leültem a kanapéra.

– Az lenne az, ha magas sarkúba jönne – nézett fel a tini magazinból Szoni.

– Végül is igaz – vonta meg a vállát Judy.

– Most miért, nem jó? – néztem magamon végig.

– De jó, csak házon belül maradunk, és nem lát senki, tehát nem értem a költözésednek okát – beszélt teli szájjal Judy.

– Öm… szerintem először nyelt le a falatot – fintorodtam el.

– Oké – mondta majd kinyitotta teljesen a száját.

– Fúúúj – fordultam el tőle – Gusztustalan vagy.

– Tudom – nevette el magát.

– Én tudom miért öltözött ki – nézett rám huncutul Frigi.

– Na miért? – kérdeztem vissza.

– Zayn miatt.

– Lehet ,hogy az is befolyásolt, de nem igazán – ráztam a fejem.

Miután mindenki elkészült a reggeli készülődéseivel, indultunk is le a próbára. Mikor a liftbeli szám kezdett közeledni a földszinthez, sóhajtottam egy nagyot.

– Nyugi, nem lesz semmi baj – szorította meg a kezem Szoni.

Egy kicsit beparáztam , hogy vajon Zayn elmondta-e a fiúknak a tegnapi esetet. A lift megállásakor egy kissé meghuppantunk, nyílt az ajtó, és azon nyomban megpillantottam a fiúkat, pontosabban Zayn-t , aki az aulában lévő kanapén terpeszkedett, és éppen nagyon röhögött valamin. A gyomromban, azonnal észlelték a pillangóim a helyzetet, és egy pillanat alatt elöntötték azt. Úristen, Zayn-nek milyen fehérek  fogai, és az a nevetés. Csak ez járt a fejemben.

– Jössz már? –  zökkentett ki a szerelmes tekintetemből Ildi. Kiléptem a liftből, majd a lányok után mentem.

– Na mizu csajok? Milyen volt az első este itt Londonban? – kérdezte Harry.

– Jó volt, csak Bibi szenvedett – mondta Judy mosolyogva. Mikor ezt kimondta feszülten nézegettem a körmeimet.

– És miért? – nézett rám Zayn érdeklődően.

–  Mert fájt a hasam – előztem meg Judy-t.

– Áhá, női dolgok – mondta Louis.

– Nem úgy, sokat kajáltam – próbáltam menteni a menthetőt.

– Na jó menjünk, mert elkésünk – indult el Frigi a próbaterem felé.

Zajos társaságunkra elég sok vendég nézett csúnyán, mivel Harry Louis hátán tette meg az utat, közben sikítozott mintegy kislány, Judy Niall vicces sztoriján röhögött, Szoni és Ildi Louisékon szakadt, Frigi pedig próbálta kordában tartani a csapatot. Csak mi Zayn-el kullogtunk a csoport végén csöndben. Mikor a próbaterem ajtajához értünk, Zayn megfogta az ajtót, és előre engedett.

– Köszi – mondtam neki mosolyogva, mire csak bólintott.

– Nos tehát, bele kell kezdeni a közös számotok gyakorlásába – kezdett bele Hanna – Igaz szerintem mindenki tudja egy kicsit ezt a dalt, de tökéletesnek kell mennie.

Mindenki unottan nézett az énektanárra. A Forever Young című dalról beszélt, amit közösen fogunk énekelni a fiúkhoz.

– Nos mivel már meg van a fiúknál ,hogy ki melyik részt énekli, ezért titeket lányok – mutatott ránk Hanna – beosztalak valamelyik fiú mellé.

– És mi alapján ? – kérdezte Ildi.

– Persze hang alapján – válaszolt Hanna – Liam és Frigi, Harry és Szoni, Niall és Bibi, Zayn és Judy, Louis és Ildi.

Beálltunk a párunk mellé és vártunk. Hanna a biztonság kedvéért kiosztotta nekünk a szövegeket, majd belekezdtünk a dalba. Elég jól sikerült, Niall-el könnyen ment az éneklés. Ezzel ellentétbe Zayn és Judy elrontották. Akárhányszor elénekeltük, mindig ők rontották el.

– A fenébe –  csapkodott Judy.

– Nyugi – simogattam meg a karját.

– Valahogy ez így nem jó – vakarta a fejét Hanna.

– Rájöttünk – vágta rá Zayn is idegesen.

– Jó, akkor legyen egy pár csere – döntötte el végül – Zayn, menj át Niall helyére.  Kipróbáljuk, ha nem megy akkor majd kitalálok valamit.

A pár csere után sokkal jobban ment minden, megtaláltam a közös hangot Zaynel, és Judy is Niall-el.

– Na ez századokkal jobb volt – mosolyodott el Hanna – Gyerünk még egyszer.

 

~

 

– Mi lesz a délután program? – kérdezte izgatottan Judy a fiúkat.

Végeztünk a próbával megebédeltünk, és éppen a lakosztályunk nappalijába terpeszkedtünk.

– Elmehetnénk bowlingozni – ajánlotta fel Liam.

– Ez jó ötlet – helyeselt Ildi– Ki van benne? – fordult körbe.

– Mi Anyuval megbeszéltük ,hogy videóhívást intézünk haza – mondtam szomorúan.

– Ne máár – karolt át Judy.

– Meg amúgy is fáradt vagyok – vontam meg a vállam.

– De kár – húzta el a száját Niall.

– Nyugi, majd legközelebb boldogítalak – mondtam mosolyogva.

A lányok nagy nehezen összeszedelődzködtek, miközben én a TV-t nyomkodtam, de nem találtam semmi érdekeset. Majd végre elindultak, elköszöntek, majd nagy hangzavarral ki mentek a lakosztályba. Anya nem sokára jött is, bementünk a szobámba, lekuporogtunk  a gépem elé, majd amikor láttuk ,hogy Apuék online vannak, videó hívást indítottunk.

– Sziiiiiiiiiasztok! – köszöntem bele.

–Szia Bibi, szia drágám – integetett apa.

– Cső hugi, cső mutti – lazáskodott Alfi.

1 órát beszéltünk, ők meséltek majd mi. Apáék előadás módján röhögtünk egy sort, majd Anya leszidta őket ,hogy miért csak Mekis kaját esznek. Nagy nehezen elköszöntünk tőlük, majd Anya elviharzott, mert volt egy pár elintézni valója. Tehát egyedül maradtam a lakosztályba. Elterültem az ágyamon, egy kicsit becsuktam a szemem és relaxáltam. Hirtelen valami motoszkálást hallottam a nappaliból, mire szemeim azonnal kipattantak. Nesztelenül felültem az ágyon, kivettem bőröndömből az esernyőt, hogy legyen mivel leütnöm a betörőt. Halkan kinyitottam az ajtót, elosontam a sarokig és kikukucskáltam, de nem láttam senkit. Tehát már hallucinálok is.

– Engem keresel? – hallottam a hátam mögül valakinek a hangját, mire reflexből megfordultam és fejbe vágtam – Aúúúúúúúúúúú, ezt miért kellett? – kérdezte Zayn a fejét fogva.

– Úristen – kaptam a szám elé a kezem – Te mit keresel itt?

– Nekem sem volt kedvem menni – vakargatta a fején lévő  púpot.

– Szólhattál volna, hogy itt vagy.

– Azt akartam, csak nem tudtam hol vagy.

– Ja ,hogy úgy – néztem rá – Jól vagy? Hozzak rá jeget? Mert hozok, máris jövök, addig ülj le – mutattam a kanapéra, majd a konyha felé vettem az irányt.

– Hé – fogta meg gyengéden a csuklóm és magához húzott – Annyira nem fáj.

A pillangóim ezerrel szálldostak a gyomromba, és szinte felhatoltak a tüdőmig.

– Oké – préseltem ki magamból ezt az egy szót, és még mindig a szemeibe néztem, ő sem szakította meg a szemkontaktust – Akkor kérsz valamit? – suttogtam.

– Hát egy cola jó lenne – suttogta ő is – Amúgy miért suttogunk? – engedte el a karom, és vissza váltott normál hangerőbe.

– Nem tudom – mondtam, majd most már tényleg a konyha felé vettem az irányt, ő meg követett. Elővettem két poharat, a hűtőből egy colát, majd mindkettőnknek töltöttem. Ő addig felült a bárszékre, én elé raktam a poharat, majd lettem az enyémet is vele szembe, és én is felültem.

– Mióta szeretsz énekelni? – kérdezte miután beleivott a colájába.

– 10 éves korom óta vagyok az énekkar tagja. Kb. azóta – mosolyogtam rá – És te?

– Hát nem is tudom – vakarta meg kissé borostás állát, mire „belecsapott” a hasamba a villám – 12 éves lehettem körülbelül – nézett rám gesztenyebarna szemivel,én lesütöttem a tekintetem és beleittam a colámba.

– És Directioner vagy? – mosolyodott el.

– Az az igazság, hogy tetszett amit csináltok meg minden, de nem fangirlingeltem úgy mint  Judy – nevettem fel.

– Mert ő azt csinálja? – nézett kérdően.

– Igen, nem vetted észre? – néztem rá értetlenül.

– Nem nagyon , azt hittem ,hogy neki alapból ilyen a stílusa.

– Ilyen, de amikor megtudta ,hogy veletek turnézunk, fél óráig csak sikítozott, és azt ismételgette, hogy „Úristen!, Úristen!” – utánoztam Judy reakcióját, mire Zayn felnevetett – Gondolom ti  nem ismertetek bennünket.

– Nem – húzta el a száját – De öröm volt megismerni titeket – nézett ismét a szemembe.

– Mi volt az első benyomásod rólunk?

– Hogy nagyon jó hangotok van, és, hogy nagyon jól dolgoztok együtt. Mivel háttal álltatok, így csak ezt tudtam megállapítani. Meg ,hogy korotokhoz képest, jó  a hátsó feletek .

– Hééé – csaptam a karjára – Te kis perverz.

– Komolyan, te csak bántani tudsz? – nézett rám sértődöttséget színlelve.

– Igen, mert először megijesztettél, most meg perverzkedtél.

– Jól van na, én vagyok a hibás –  mosolyodott el.

Még beszélgettünk egy kicsit, majd mikor már nem tudtunk mit csinálni, leültünk a TV elé, és kerestünk valami érdekes filmet. Valami 80’-as horrora akadtunk, így azt kezdtük el fikázva nézni. Majd egy vetélkedőre kapcsoltunk, ahol, azon versenyeztünk, hogy ki tud több pontot szerezni. Mindezek után egy természet film jött, amire szépen el is szenderedtem.

 

~



 

Arra ébredtem, hogy Zayn karjaiban fekszek, ő meg nyugodtan nézi a TV-t. Nem mertem megmozdulni, inkább visszacsuktam a szemem, hogy több ideig tartson a pillanat. Szívem gyorsabban kezdett dobogni, mikor megéreztem az illatát. Gondolom megérezte ,hogy ébren vagyok, ezért felém nézett, és mosolygott.

– Bocsi, hogy le akartalak túrni a kanapéról – ültem fel a hajamat igazgatva, mert gondoltam, hogy tiszta kóc – Mindig ezt csinálom, ha egy ágyba alszok valakivel.

– Egy ágyba alszol valakivel? – nézett rám nevetve Zayn. Éreztem, hogy elpirulok.

– Nem úgy gondoltam – szabadkoztam.

– Ahha persze – mosolygott sunyin vissza rám.

– Arra gondoltam, ha mondjuk ott alszok a barátnőimnél, vagy sátorba.

– Áh, tehát te már lányokkal is… – nem tudta befejezni a mondatot, mert karon csaptam – Aúúú, te csak verni tudsz? – simogatta a karját.

– Igen, mert ilyen perverz vagy – tettem keresztbe a karom.

– Jól van csak hülyéskedtem – enyhült meg és közelebb húzódott hozzám – Na, ne duzzogj, nem tehetek róla, hogy nem értékeled a poénjaimat.

– Ez egy durva poén volt – nem néztem a szemébe, hanem a TV-t bámultam.

– Naaa – jött még közelebb és átkarolt – Bocsánat, kérlek bocsáss meg – miközben ezeket a szavakat mondta, a tekintetem kereste. Éreztem ,hogy komolyan gondolja, ezért bele néztem a szemébe. Az arca egyre közeledett az enyémhez. Pár milliméter volt a szánk között, de megállt. Várta a reakcióm. A karom még mindig keresztbe volt, de most megmozdultam átkaroltam a nyakát és magamhoz húztam, így jelezve neki, hogy akarom az ő csókját.  

~

 

Ne feledjetek komizni, és feliratkozni rendszeres olvasónak, ha tetszik és még nem tettétek volna meg :D ♥